Hogy minden rendeződik, az enyhe túlzás volt. Azt élet egyre csak bonyolódott a fiúk a körül. Az ominózus este után David Malcolm gyanúsan sok időt töltött a Tekergőkkel, főleg egy bizonyos fekete hajú Blackre volt ráakaszkodva.
Mindig talált valami indokot, hogy körülötte legyen, ravaszul lecsapott ha Remus épp nem volt ott. Persze mindenki számára nyilvánvaló volt a hatodéves nyomulása, csak az érintett fél maradt vak. A sápadt fiú először még nem foglalkozott vele, de mikor egy nap huszadszor vált levakarhatatlanná, már szóvá tette a dolgot.
- Nem hiszem el, hogy nem tűnik fel! Ha engem szemelt volna ki, már rég elintézted volna, de ha rólad van szó…
- Rémeket látsz, mi csak barátok vagyunk! Biztos vagyok benne, hogy ő sem akar semmi többet.
- Ezt most komolyan gondolod, vagy ennyire hülye vagy?
- Édes vagy, ahogy féltékenykedsz. De nem szoktad még meg, hogy minden lány és néhány fiú is enyhén szólva érdeklődik irántam?
- Szóval nekem tűrnöm kell, hogy mindenki az én barátomra vágyik?
- Nem tehetek róla, hogy én vagyok az iskola legjobb pasija.
- Ó, már megint rólam van szó? –ült le melléjük James – Láttam megint erre járt a kis haverod, Tapmancs.
- Tessék, megmondtam. Már neki is feltűnt, mindenki észrevette, csak te nem – kapott a szaván Remus – az a srác nagyon hajt rád, s ha csak fele olyan féltékeny lennék, mint te vagy, akkor már megverettem volna.
- Igaza van – bólogatott a szemüveges.
- Mindannyian félreértitek. Dave csak be akar kerülni a csapatba.
- Ennek meg mi köze hozzád?
- Megkért, hogy segítsek felkészíteni.
- Pont téged?
- Nyilván azért, mert én vagyok a legjobb játékos – vetett egy kihívó pillantást kócos barátjára Sirius.
- Talán az álmaidban. Mindenki tudja, hogy én vagyok az, tehát ez nem egy erős érv.
- Ő hajtót játszik, én őrző vagyok. Tehát jobban tudok neki segíteni, mint te. Vita lezárva, igazán megbízhatsz bennem – nyomott egy csókot kedves ajkaira.
- Látom, hogyan néz rád. Ilyen vetkőztetős pillantást csak én használhatok veled szemben.
- Igazán? Szólhatnál olyankor, neked bármikor szívesen megválok a ruháimtól – kacsintott a fekete hajú – csak egy szavadba kerül.
- Majd meglátom. Most mindenesetre elmegyek a könyvtárba, vár rám egy megírandó Bűbájtan esszé. Bízom benned, amíg nem adsz rá okot, hogy ne tegyem.

Amint elhagyta a tornyot a megüresedett helyére Malcolm ült le.
- Ó, az emlegetett hippogriff megjelenik – röhögött James – megyek, megkeresem Jennyt, vagy Pennyt… hogy is hívják?
- Susan. Miért van az, hogy csak te nem tudod megjegyezni?
- Mégis hogy emlékezzek ennyi névre? Mindegy, Tapmancs ne feledd amit mondtunk.
Sirius eldőlt a kanapén, amin eddig ült, és elővett egy könyvet a táskájából.
- Mi a helyzet? – kérdezte David szinte már nyál csorgatva nézve imádottjára.
- Semmi különös, megy már a dobás?
- Igen, és nagyon köszönöm a segítségedet. Olyan jó tanár vagy, soha senki nem tudott így elmagyarázni nekem semmit.  Ha gondolod, megmutathatom, hogy mennyire hálás vagyok.
A szavaiban lévő félreérthetetlen célzást talán csak a címzett nem vette észre, mivel annyira belemerült az olvasásba, hogy fel sem nézett, így nem láthatta a vágytól csillogó szemeket.
- Tudom, hogy zseni vagyok. Ez igazán nem újdonság, de nagyon kedves tőled.
- Olyan önzetlen vagy, soha semmit nem kértél cserébe.
- Ugyan már, nem volt fáradtság. Nekem ez a véremben van, örülök ha segíthetek a kevésbé tehetségeseknek.
- De én szeretnék valami adni neked, mert ennyire kedves vagy velem. Gyere velem és meglátod mi az!
- Most inkább itt maradok, majd máskor. Egyébként meg nem kell túl reagálni, szívesen csinálom.
Nem fűzhette tovább, mert ekkor visszatért James és Susan.
- David, David… Te sosem adod fel? Lehet, hogy Tapmancs vak, de mindenki más csak röhög rajtad.
- Senki nem kérdezett, Potter – morgott Malcolm, de visszavonulót fújt – Majd beszélünk Sirius, úgy látom, hogy a haverod nem igazán kedvel.
- Persze, szia – motyogta maga elé a megszólított, továbbra sem figyelve a lapokon kívül semmi másra. Egészen addig, míg James ki nem kapta a kezéből a könyvet.
- Hadd nézzem már, hogy mi foglal le ennyire! Ki ez a vadember? – nézett a szerző nevére.
- Az nem vadember, te tulok! Oscar Wilde mugli szerző, a könyvei fantasztikusak, visszakaphatom?
- „ S hogy  ez így folytatódott, magam sem bírtam tovább. Kezemmel beletúrtam göndör, szőke hajába, fürtjeit ujjaimra csavargattam, tépáztam. Idegeim pattanásig feszültek; mert az ő mozdulatai nem voltak vadak, hanem őrjítőek. Értő szenvedéllyel, szertartásosan hajtotta végre… Felüvöltöttem, mert nem bírtam tovább némán, kín volt már ez a kéj... könyörögtem, hagyja abba... süket fülekre találtam. Kegyetlenül végezte munkáját Teleny, keze olykor megérintett egy-két kényes helyen, s érezhette, reszketek, és én azt éreztem: elégek, hamuvá hullok!” – a szemüveg mögött nagyra nyíltak a mogyoróbarna szemek, majd úgy hajította el a nyomdaterméket, mintha megégette volna a kezét – Egyetlen Merlinemre Tapmancs, mi ez?
- Teleny a címe, Holdsáptól kaptam…
- Ezt nem tudom megszokni… akkor itt hagylak a homo ponyváddal, további jó olvasást… jössz, bébi?
- Mindjárt, csak még váltok pár szót Siriusszal. Idefigyelnél még egy percre? –szólt az ismét könyvébe temetkezett fiúhoz Susan – Nagyon fut utánad ez a David, hidd el nekem, ha másnak nem is. Azért nem hagyom ezt a témát, mert Remust is kedvelem, te pedig James legjobb barátja vagy, tehát mindketten fontosak vagytok nekem, ezért elmesélek valamit, amit biztos nem tudtál még a te kis barátocskádról. Több boldog kapcsolatot tett már tönkre ez a ravasz kis kölyök és nem engedheted, hogy belezavarjon az életedbe. Le kell koptatnod magadról, mert addig nem adja fel. Hidd el, hogy tudom miről beszélek, az egyik szobatársam fiúját is elcsábította.
- Nagyon kedves tőletek, hogy ennyire vigyázni akartok rám, de nagyfiú vagyok és tudok magamra is. Szeretem Holdsápot, sosem tennék olyat, amivel fájdalmat okozok neki.
- Én sem szándékosan gondoltam, de nem veszed észre, amit csinál. Könyörgöm hallgass ránk mielőtt túl késő lesz!
- Édes Merlin – sóhajtott Sirius – rendben van, majd odafigyelek és nem hagyom, hogy megerőszakoljon. De amilyen kis nyunyó biztosan nem fog.
- Nagyon remélem, hogy nem csak úgy mondod.
- Olvashatok végre?
- Elnézést a zavarásért, de meglátod, hogy nekünk lesz igazunk – a lány sértődötten elment megkeresni a barátját.
Az ismét egyedül hagyott fiú nem sokáig élvezhette nyugalomban a pikáns történetet, mert valaki befogta a szemét és mellé telepedett a kanapén.
- Holdsáp? – kockáztatta meg reménykedve.
- Valaki mást vártál? – incselkedett az ismerős hang.
- Nem. Örülök, hogy itt vagy.
Sirius felült és ölébe húzta szerelmét.
- Tetszik a könyv? – vette észre az, hogy párja mit olvasott éppen.
- Zseniális, nem gondoltam volna, hogy a muglik ilyeneket írnak…
- Úgy érzem tényleg nagy hatással volt rád – suttogta a kedvese fülébe Remus – esetleg elmesélhetnéd, hogy melyik a kedvenc részed… odafent.
Ezekre a szavakra a sötéthajú felugrott, és a másikat magával húzva villámgyorsan a hálótornyot vette célba. A klubhelyiségben ülők, csak egy hangos ajtó csapódást hallottak belőlük.