Teltek múltak az őszi napok, amik egyre inkább télbe fordultak.
Az eső folyamatosan zuhogott, a folyosókon állt a víz és a sár, amiket a diákok hoztak be a birtokról.
Jamesnek természetesen új barátnője volt, Vivienne óta már a harmadik.
Lily az esti akciójából semmire sem emlékezett, de barátnői mindent elmeséltek neki, részletesen. Rettenetesen szégyellte magát, és nem mert többet a kócos szívtipró szemébe nézni.
Az pedig hamar túltette magát abbéli megrökönyödésén, hogy vágyai vörös démona – ahogy ő nevezte – valószínűleg a gyűlölettel ellentétes érzelmeket táplál irányába.
De akárhányszor elé állt ennek biztos tudatában, és randira hívta, a lány ugyanúgy reagált, ha nem rosszabbul, mint eddig.
Nem foglalkozott hát az összekavarodott érzelmek útvesztőjében bolyongó lánnyal, hanem a kevesebbi szellemi leterheltséget igénylő esedékesekkel ütötte el a kviddics után maradó szabadidejét. Mert bizony a sport volt az első az életében, míg legjobb barátja őrzőként játszott, ő a fogó szerepét töltötte be a csapatban.

Egy hideg esős délután, az edzés épp véget ért, leszálltak a földre és végre behúzódhattak a biztonságot nyújtó öltőzőbe.
Néhány barát és barátnő, többek közt James Susanja, és Remus törülközővel és száraz ruhával várta a csatakos csapatot.
- Angyal vagy, drága – mondta kórusban a két feketehajú, s ezen az összhangon mindenki jót derült.
- Lefürdök, megvársz? – kérdezte immár szólóban Sirius a párjától.
- Persze, ebben az orkánban nem megyek ki, hátha kicsit lecsillapodik.
- Addig kapok egy csókot?
Remus lopva körülnézett, de válaszra már nem volt ideje, mert kedvese nem várta meg, hanem birtokba vette az ajkait egy perzselően forró csókkal.
A többiek már napirendre tértek a dolog felett régen, hiszen lassan a fél iskoláról kiderült, hogy jobban kedveli a saját nemét, így csak az egyik harmadéves hajtó kislány felejtette tekintetét az ölelkező srácokon
Mikor végül elválltak és Sirius eltűnt a zuhanyzók felé vezető ajtó mögött, a halovány bőrű lerogyott egy padra. El is felejtette, hogy vannak még rajta kívül is a teremben egészen addig, amíg Susan meg nem szólította.
- Mióta is vagytok együtt?
- Júliusban jöttünk össze – felelte a kérdezett mosolyogva, felidézve a forró nyári napot.
- Ne vedd rossz néven, de kérdezhetek valamit? Hogyan…
- Arra gondolsz, hogy hogyan jöttem rá, hogy a fiúkat szeretem?
- Igen – motyogta zavarában a lány.
- Nincsen ebben semmi ciki, ez egy teljesen értelmes kérdés. Nálam nem volt ez annyira szembetűnő, hiszen életemben nem volt még egyetlen barátnőm sem. Egyszerűen nem gondolkoztam ilyeneken, a fiúknak körülöttem már a sokadik hódítása volt, de engem ez nem érdekelt.  Nyáron aztán mikor mind a Potter kastélyban voltunk furcsa érzéseket kezdett kiváltani belőlem. Szép lassan szembesültem vele, hogy beleszerettem. Gondolhatod, hogy mekkora meglepetés volt, mikor kiderült, hogy az érzéseim viszonzottak. De némi alkohol ilyen esetekben csodákra képes, feloldja a gátlásokat és minden kiderül.
- Értem, hát én örülök neki tényleg.
- Aranyos vagy. Sokkal normálisabb, mint Ágas barátunk eddigi barátnői. Remélem, hogy téged jobban megbecsül majd, mint a többieket.
- Bízom benne, mindent megteszek a cél érdekében.
- Női praktikák? Az nem árt, igazán visszafoghatná valaki, ráfér.
- Siriust is próbálod fegyelmezni?
- Körülbelül annyi eredménnyel, mintha egy oroszlánt akarnál kedves kiscicává szelídíteni – Remus elgondolkozott rajta, hogy barátja mit szólna, ha hallaná, hogy kutya létére lemacskázta, de most ezzel nem foglalkozott.
- Tanácsolhatok valamit? Akár a lányokat szereti akár nem, de mégis csak pasi, vagyis egy dolog érdekli. Erre hass, ha valamit el akarsz érni.
- Próbáltam már, csak tudod mikor kómában volt, annyira féltem, hogy sose tér magához. Ezért megfogadtam, hogyha felébred, nem érdekelnek az addigi szabályaim és bármit megengedek neki. S mivel az ő részét teljesítette, többé nem akadékoskodhatok. Különben se tudnék neki ellenállni, ez sose ment.
- Értem, hát sok sikert – zárta le a beszélgetést gyorsan Susan, hiszen nyílt az ajtó és némi gőz kíséretében kijöttek a felfrissült sportolók.
Remus nyelt egyet, mikor meglátta Siriust egy szál törülközőben, ahogy a vízcseppek legördültek a testén. Bár már jó ideje jártak, ennél fogva sokszor látta meztelenül, mégis ledöbbent rajta néha, hogy mennyire fantasztikusan néz ki. Amit persze ő is tudott magáról.
- Bámulod még Adonisz-alkatom egy kicsit, vagy ide adod a cuccaim?– kérdezte legönelégültebb hangján tekintetének tárgya. Ettől persze a borostyánszemű is magához tért, vágott egy grimaszt, és hozzávágta a gondosan összekészített ruhákat.
- Kösz bébi – kacsintott a fiú és nem törődve az öltözőben lévő lányokkal ledobta magáról, ami rajta volt. Remus féltékenyen nézett körbe és rosszallón csóválta a fejét. Párja nem foglalkozott senkivel, hanem felöltözött, kisöpörte a vizes tincseit a szeméből, és elpakolta a sáros mezét.
- Mehetünk?
- Persze – intett búcsút az öltözködőknek, Susan még kacsintott egyet, majd bezáródott mögöttük az ajtó. Az eső meg továbbra is csak szakadt, mintha dézsából öntenék.
Felrohantak hát, át a parkon, de akármilyen gyorsan futottak is, mire a tölgyfaajtóhoz értek ronggyá áztak.

Félúton jártak a torony felé, mikor veszekedés hangjai ütötték meg a fülüket.
- Követtelek tegnap este! Tudom, hogy nem Jennyvel, hanem azzal a beképzelt féreggel találkoztál!
- Most hagyta ott a barátja, lelki támogatásra volt szüksége, és pont azért nem mondtam el neked, mert tudtam, hogy így fogsz rá reagálni.
- Gondolom, hogy milyen lelkesen ápolgattad!
Befordulva a sarkon láthatták, hogy a felettük járó Jonathan és Hollóhátas párja Bill vitájába csöppentek.
- Bízhatnál bennem, mégis csak járunk, és én téged szeretlek, nem csaltalak meg senkivel, pláne nem Daviddel.
- Én pedig magam vagyok Merlin – morogta Bill – tudod mit? Hagyjuk ezt most itt abba, ennek a kapcsolatnak amúgy se lett volna sok jövője, menj csak hozzá, de engem ne keress többé, mert elegem van belőled!
- Kérlek, ne mondj ilyet, semmi sem történt köztünk tegnap…
- El ne bőgd magad, mindenki téged néz.
Ez enyhe túlzás volt, hiszen a két megdöbbent fiú nézte a szakítást.
Bill otthagyta könnyező exét a folyosón, Remus pedig gyorsan elkapta, mert látta rajta, hogy mindjárt elájul.
- Én nem csináltam semmit! – zokogta kétségbeesetten miközben belefúrta a fejét vigasztalója vállába.
- Ha ezt ő nem érti meg, akkor nem is illik hozzád, hidd el, hogy találsz nála jobbat!
Sirius eközben tehetetlenül álldogált, nem volt egy lelkizős fajta, így nem tudta, hogy ilyenkor mit kell csinálni, vagy mondani.
- Sajnálom, hogy végig kellett néznetek – mondta végül Jonathan, mikor viszonylag lenyugodott.
- Ez igazán semmiség. Meglátod, hogy minden rendben lesz. Mesélj el mindent, mi történt?
- Hol is kezdjem, nem tudom, hogy hallottad-e, de egy jó ideje nem találták az egyik prefektust. - Igen, tudok róla.
Sirius mögöttük elmosolyodott.
- Nemrég előkerült, de nem volt egészen beszámítható csak azt hajtogatta, hogy elmegy innen és soha többé nem jön vissza. Ezért tegnap kiiratkozott és hazament végleg.
A fekete hajú arcán a mosoly átment elégedett vigyorba.
- Tudjátok, David az egyik legjobb barátom. Ismerhetitek, ő is hatodéves Griffendéles. Tegnap még együtt járt azzal, akit kineveztek Silver helyére. De mikor az ettől átment dívába és úgy viselkedett, mintha királlyá koronázták volna, és ezt David neki megemlítette, azonnal szakított vele. Billy ki nem állhatja őt, és ezért mondtam neki azt, hogy nem vele találkozom, de rájött, és most kidobott. Pedig tényleg semmi nem volt köztünk soha…
Időközben felértek a portrélyukhoz, a klubhelyiségben pedig a híres David sietett eléjük aggodalmasan, így Remus a gondjaira bízhatta a zaklatott srácot.
- Köszönöm, hogy vigyáztatok rá – hálálkodott a hatodéves.
- Igazán nincs mit, máskor is! – előzte meg partnerét Sirius, aki nem tudta megállni, hogy végig ne nézze alaposan az előtte állót. Igazán kedvére való volt, amit látott: a Remusénál kicsit sötétebb barna haj, a barna szemek a szűk ing alatt kirajzolódó test egészen a feszes farmerbe bújtatott formás hátsóig.
Eddig jutott, mert párja alaposan oldalba bökte. Ártatlanul fordult felé, hogy a borostyán szemekből felé lövő gyilkos tekintettel találkozzon.
- Ne zavartasd magad, én már itt sem vagyok! – azzal dühösen kirángatott egy könyvet a táskájából és beletemetkezett.
Sirius fáradtan sóhajtott és otthagyta a fölötte járókat, hogy kiengesztelje kedvesét.