Siriusból semmit nem lehetett kiszedni, csak titokzatosan mosolygott, ahogy csatlakozott barátaihoz, és ismét önmagává vált kedveséhez.
- Silverkével sem lesz többé probléma – mondta önelégülten, majd nekilátott, hogy közelebbről is megvizsgálja Remus manduláit a nyelvével. Ezt a felettébb nagy érdeklődést kiváltó tevékenységet James köhécselése törte meg.
- Most, hogy ismét magatoknál vagytok, talán indulhatnánk is. Mielőtt még itt helyben estek egymásnak a klubban. Kinézem belőled, hogy képes vagy rá.
- Azt megnézném – súgta barátnőjének egy hatodikos lány félhangosan.
- Menjünk – indult el a prefektus fiú, aki még mindig kicsit zavarba jött a nyilvánosságtól.

Mind a négyen bebújtak James köpenye alá, ami már igen nehezen ment, tekintve, hogy Peter elég sok helyet foglalt el. De amint a faluba értek kiszabadultak alóla, és sietős léptekkel indultak a Szárnyas Vadkan felé. Ott ugyanis, ellentétben a Három Seprűvel, gond nélkül kiszolgáltak bárkit, mindenféle kérdezősködés nélkül is.
- Jó estét fiatalok – kurjantott nekik a csapos. – Mit adhatok?
- Két nagy üveg lángnyelv lesz, meg mondjuk nyolc üveg vajsör.
- Buli van?
- Egy kis saját szerveződés. Tanároknak nem kell róla tudni.
- Értem én. Jó is az ifjúság. Akkor ennyi lesz?
- Igen, szerintem elég. Na, adakozzatok, mert nem egyedül fogom meginni!
- Tessék, adok hozzá egy súlytalanító zacskót.
 - Köszönjük szépen – hálálkodtak a Tekergők és Sirius magához vette az immár könnyű árut.
- Nincs mit. A minél hamarabbi viszontlátásra! Ti vagytok a legjobb vevőim.

A négy fiú hamar visszaszökött a kastélyba, megannyi titkos járatuk egyikén. Ott Sirius magára kapta a köpenyt, a többiek pedig a lehető legnagyobb természetességgel felmentek a toronyba.
- Megjöttünk emberek – vált ismét láthatóvá az üvegeket cipelő srác.
- Mégis mit képzeltek magatokról? – Ahogy az várható volt, nem mindenkinek tetszett az ötlet. Lily magából kikelve támadt rájuk, az arca dühtől vörösödve remekül ment a hajához.
- Evans, tiéd lehet az első pohár – nyújtotta át a füstölgő italt James.
- Alkohol egy iskolában? Megőrültetek? Remus, ez te hagytad? Komolyan mondom, hogy rossz hatással vannak rád.
- Tudod mi a te bajod édes? Hogy túl sokat görcsölsz. Igyál inkább velünk! – Azzal a paprikapiros lány még mindig tátott szájába öntötte a kezében tartott folyadékot.
Mikor Lily megérezte, hogy mi történt, a döbbenettől előbb elsápadt, majd átment skarlátvörösbe.
- Kezdetnek nem rossz! További jó szórakozást bébi – röhögött James, és meghúzta az üveget. A mi kis Tapinkra, hogy visszatért közénk!
A prefektus lány még mindig az első döbbenet alatt volt, láthatóan nem szokott az iváshoz.
Egész testében remegett, és ha barátnői nincsenek a közelben, hogy elkapják, összeesett volna.
- Mégis mit adtál te neki?
- Ugyan már, nem árthatott. Csak egy kis házi keverésű koktél.
- Nem… nem is ártott… nem vagyok én szende szűz, akit kiüthetsz egy ilyennel – pattant fel Lily.
- Mondtam, vagy nem mondtam? Ó, tündérkém – vette észre a felé tartó jelenlegi esedékest.
- Szia, Jamie bébi, hát megjöttetek? Adsz nekem valami finomat?
- Állj be a sorba műmacska! Kérek még egy olyat, mint az előző – lökte félre mindenki megdöbbenésére az úgy látszik kissé illuminált Lily.
- Evans! A legnagyobb örömmel. Jó látni, hogy végre feloldódsz.
- Ebből én kimaradok – húzta el kedvesét Remus egy csöndesebb sarokba. Az részletkérdés, hogy kör alakú helyiségben hogyan vannak, sarkok, de megoldották.
- Látod, még a kis…
- Csönd – tapasztotta egy ujját Sirius ajkaira az immár ölében ülő fiú – inkább azt mondd meg, hogy mit csináltál Silverrel.
- Majd meglátjátok.
- Sirius, ugye nem csináltál semmi olyasmit, ami esetleg az életére veszélyes lehet.
- Nem, ez az ő műfaja. Csak egy ártatlan kis tréfa, ő is jót kacag majd rajta.
- Egészen biztos, hogy nem lesz baja?
- A legteljesebb mértékben. Ahogy mondtam, a probléma teljes mértékben eltűnik.
- Kicsit sokat használod ezt a szót ebben a kontextusban – ráncolt a szemöldökét a prefektus fiú – ugye nem azt akarod mondani, hogy eltüntetted?
- Okos – kacsintott Sirius – pontosan ezt tettem. Senki se fogja látni, se hallani a kis tetűt.
- Ez mire volt jó? Olyan piti kis bosszú…
- Miután majdnem elpatkoltam miatta, szerintem igazán visszafogtam magam. Nem véded megint, ugye?
- Eszembe se jutna. Tényleg kegyetlen és hidegvérű kis gyilkos palánta, csak nem tudom, hogy meddig fajul még ez az ügy.
- Részemről lezárva. Immár ő sem tud igazán sokat tenni ellenem, mivel nincs. Te pedig még mindig az enyém vagy, kicsi Holdsáp – mondta szeretetteljesen és beletúrt a hajába. Ez az a tevékenység, amit ő még párjától sem viselne el, viszont annak nem volt problémája vele.
- Nem vagyok a tulajdonod – motyogta az halkan, de hangja elveszett a helyiség közepéből érkező hangorkánban.
Lily az egyik asztal tetején állt és hangosan szavalt. A körülötte állók egy része döbbenten nézte, a másik hangosan röhögött. A fiúk nagy része, köztük James is az utóbbi társaságba tartozott.
- Ezt nem hiszem el – csóválta a fejét Remus, mikor felpattanva kedvese öléből odasietett. – Mégis hogyan hagyhattátok, hogy idáig jusson?
- Nem is ivott olyan sokat. Csak pár pohárral, az pedig nem kéne, hogy ennyire megártson neki – védekezett a vigyorgó szemüveges.
- Sose bírta az alkoholt, nagyon kevéstől is el tud szállni. Lily, gyere le szépen, késő van!
De Lily csak tovább verselt.

Fáj, úgy fáj a magány

Mert oly fájdalmas valahány

Büntetésed, bántásod

S állandó piszkálásod

Fáj szerelmem felé a közönyöd

Másért érzett szilaj örömöd

Más testétől gyűrött ágyad

S érte érzett mohó vágyad…