Mindenki boldogan fogadta Sirius felépülését. Mivel éjjel érkeztek vissza a toronyba, csak reggelt derült ki az örömteli tény.
- Mit szólnál, ha ma este tartanánk egy kis ünnepséget a felgyógyulásod tiszteletére? – kérdezte James, mikor kitörtek a gratulálók és a Black fiú megannyi rajongója közül – Az alkoholt biztosítom.
- Hogy ne lennék benne egy alkalomba, mikor leihatom magam a sárga földig?
- Akkor délután lemegyünk a faluba, szegény köpenykém úgyis hiányolt minket.
- Siri, nem azzal kéne foglalkoznod, hogy behozd a lemaradásod?
- Te majd segítesz nekem, ugye?
- Megtanulni nem tudom helyetted, mindennek az a lényege, hogy sokat gyakorolj!
- Az biztos – Sirius eddig párja vállán pihenő tenyere észrevétlenül lecsúszott annak hátsójára és finomat belemarkolt.
- Hé! – ugrott meg Remus.
- Most mi az? Gyakorlat teszi a mestert, nem?
A világos hajú válaszként csak nyomott egy gyors csókot kedvese ajkaira, majd kezeit visszatette a derekára.
- Hová lettek a szabályok? – döbbent le James.
- Megfogadtam, hogy ha felébred, akkor már nem érdekelnek.
- Tényleg Ágas, most épp kivel jársz?
- Jó kérdés. Nem emlékszem, hogy szakítottam-e…
Ebben a pillanatban a kócos fiú kilátását eltakarta egy szőke hajzuhatag, ami a nyakába ugró lányhoz tartozott.
- A kérdésre a válasz az égből hullik – jegyezte meg vigyorogva Sirius.
- Bébike, nem láttalak egész este!
- Szia Vani, jössz reggelizni?
- A nevem Vivi, butuska, de persze, azért jöttem. Ó, Sirius, hát felébredtél? Ez über szupcsi, mert már nagyon hiányoztál nekem is, meg a barinőimnek is! – Csicseregte a plasztik cica.
- El a kezekkel libalány! Occupado, foglalt! – Morogta Remus és birtoklóan szorongatta a mellette lépkedő fiú kezét.
- Meg ne harapj, amiért kedves voltam – fintorgott a csaj és inkább Jamesre tapadt rá.
- Olyan kisajátító a barátod! – Nyafogta neki.
- Nyugi Gabi, inkább gyere el este a bulinkba.
- A nevem még mindig Vivi!
- Nem tök mindegy? – sóhajtotta a szemüveges fáradtan.

Délután a prefektus fiú rávette barátját, hogy elmenjenek a könyvtárba. Ő magyarázott, a másik meg csak tipikus vigyorával a képén nézte őt, és nem volt hajlandó dolgozni.
- Siri, koncentrálj! Mit mondtam az előbb?
- Egészen pontosan mire gondolsz?
- Feladom, esküszöm, hogy átadlak másnak!
- Jó leszek, ígérem. Nem az én hibám, hogy nem tudok figyelni, ha meglazult a nyakkendőd, nyitva a talárod és olyan édesen magyarázol.
- Meg fogsz bukni.
- Odébb van az még – fojtott el egy ásítást a lelkesnek épp nem nevezhető Sirius – mi lenne, ha holnap folytatnánk? Már a faluban kéne lennünk italokat cipelni az esti ünneplésemre. A te segítséged is jól jönne.
- Nem érek rá, gyűlünk nemsokára.
- Csak te és Evans, ugye? – Rándult meg vészjóslóan a fekete hajú szeme.
- Nem, minden érintett, még az iskola elsők is. De nem tart sokáig, maximum fél óra. Nyugi már. Nem fog újra próbálkozni, ha nem akar még egy feliratot az arcára.
- Ez nem tartja vissza, nem hallottad, hogy miket mondott mielőtt nekem esett. Hidegvérrel meg akart öletni, hogy megkapjon. Nem fog leállni csak azért, mert azt mondtad. De van egy ötletem, ami beválhat. Hánykor van a stréber klub?

Egy óra sem telt belé, s a tőle kissé furcsán ragadozó tekintetű Remus megjelent a gyűlés helyszínén, helyet foglalva Lily mellett.
- Mr. Lupin, az értekezlet tíz perce elkezdődött, mi akadályozta meg a pontosságban?
- Elnézést professzor. Feltartottak, pontosabban kikötöztek – a termen álmélkodó sustorgás és kuncogás szaladt végig.
- A részletektől megkímélhet.
- Ó, Ethan – szólította meg a vele szemben ülőt – nem sülsz meg? Ne szégyelld azt a csini kis arcodat!
A hugrabuggos, aki egy nagy sálba burkolózott, most idegesen rázta meg a fejét.
- Most, hogy mindannyian itt vagyunk, talán folytathatnánk.
- Hát persze, amint leveszi a kendőjét, mert nagyon zavar.
- Silver, vegye le! Szeretnék még ma végezni.
- Remus, minden rendben? – Súgta neki oda a társnője.
- Persze, csak jó kedvem van. Talán baj?
Az csak összehúzott szemmel figyelte őt, miközben szemben velük Ethan kénytelen kelletlen lehámozta magáról a sálat.
- Nagyon dögös – röhögött fel a sápadt srác.
- Elég volt, dolgunk van! – Csattant fel a professzor, véget vetve Silver megszégyenítésének.

Sirius furcsán érezte magát a bőrében. A klubban ültek Jamesszel, aki lusta volt elindulni még a faluba, így azt javasolta, hogy várják meg Remust, s majd együtt lemennek. Elhevert az egyik kanapén, és a karfán ülő barátjához beszélt.
- Tényleg, el nem hiszed mekkora, hogy is fogalmazzak, mondjuk ki: ribancok járnak ebbe az iskolába. Vanessát, épphogy elhívtam randira, és a következő szünetben már a második emelet lezárt szakaszának alagútjában térdre is vetette magát előttem.
- A „barátnőd” neve Vivienne, miért nem tudod megjegyezni?
- Mert nem érdekel. Nem a neve miatt vagyok vele, hanem mert igazi nyelvzseni. Franciára tanít, és sokat gyakorlunk.
- Közönséges vagy – csóválta a fejét a fekete hajú.
- Most mi ez a hirtelen jött prüdéria? Holdsáp például csinál ilyesmit, vagy ő túl szabálytisztelő hozzá?
- Én ilyesmiről olyan gyakran beszélek?
- Mi ütött beléd? Mióta csak randizunk elmesélünk egymásnak mindent, és ezzel mostanában sem álltál le, pedig már egyáltalán nem hoz lázba. A múltkor például elmondtad, hogy milyen hajlékony, és…
- Emlékszem mit mondtam! – Csattant fel az egyre vörösebb Black csemete. – De úgy dukál, hogy magamról is mondjak egyet, s mást. Én például úgy tudok sikítani a csúcson, mint egy lány. Arról nem is beszélve, hogy mennyire tudok könyörögni neki, de egyáltalán nem kéne erről beszélnünk, mert kibeszélni a partnereinket etikátlan dolog.
James úgy nézett legjobb barátjára, mintha komplett elmebeteg lenne.
- Várjunk egy percet.  Mi volt a márkája az első seprűmnek, amit együtt vettünk?
- Kométa 71, nem?
- A legkevésbé sem. Vége a színjátéknak Holdsáp, mi ez az egész?
- Hogy jöttél rá?
- Nem kell atomtudósnak lenni hozzá. Mégis mi a Merlinnek vagy a bőrében?
- Talán nem meglepő, hogy az ő ötlete volt. Míg én lefoglaltam Lumpsluck professzort ő belopózott a szobájába, és elemelt egy tégely Százfülé főzetet.
- Ebbe te belementél?
- Nem hagyott más lehetőséget, csak akkor volt hajlandó elengedni a prefektusi gyűlésre, ha ő megy helyettem. Nem tudom, hogy mit tervez, de talán leszáll végre a Silver dologról, mert unom.
- Ha téged ölt volna meg majdnem, te se csípnéd. Egyébként, hogyha úgy alakít téged, mint te őt, akkor már rég lebuktatok. Mikor jár le a hatása?
- Még egy fél óra.
- Ha visszatért, elintézzük a buli kellékeket – feküdt vissza James – egyébként tényleg úgy visít, mint egy lány?
- El ne mondd, hogy elárultam, mert elevenen megnyúz.
- Ez óriási, kíváncsi lennék, hogy az emberek mit szólnának, ha megtudnák.
- Nem vicces!
- Dehogynem – szakadt a röhögéstől a kócos srác.
- Min szórakozol ilyen jól Jamie? – Lépett oda hozzájuk Vivienne.
- Ne merd – villant meg „Sirius” szeme.
- Tudod cicamica, a mi Tapmancsunkról kiderült, hogy…
Ebben a pillanatban a kétségbe esett Remus barátja teljes testsúlyával Jamesre vetette magát, és befogta a száját. Egy rövid ideig birkóztak, de végül a megtámadott került ki győztesként, hiszen ő a saját testét birtokolta.
- Én megértem, hogy hiányzik a pasid, de ne rajtam vezesd le a felgyülemlett feszültséget, mert én azon kevesek közé tartozom, akik nem melegedtek be.

Az ülésnek vége lett, Silver gyorsan magára tekerte a kendőjét, és szemlesütve távozni akart, de halovány bőrszínű társa ragyogó arccal utána eredt.
- Ethan, várj meg!
- Remus nézd, én sajnálom…
- Ne szabadkozz, mert én akarok bocsánatot kérni tőled. Túlreagáltam a dolgot, igazából nem ölted meg, tehát túl durva voltam veled. Ne haragudj.
- Tényleg? Vagyis persze, igen tényleg az voltál. De én szeretem a durva srácokat – kacsintott egyet – és lenne rá ötletem, hogy miként engesztelhetnél ki.
- Továbbra is Siriusszal járok, és ez nem fog megváltozni. De az arcod megtisztíthatom, ha gondolod.
- Persze, elegem van már abból, hogy rejtegetnem kell!
- Tessék, itt van ez. Megiszod és egy óra múlva nyoma sem lesz – nyújtott át neki egy fiolát.
Silver gyanakvás nélkül felhajtotta a folyadékot, amit Remus vigyorogva figyelt, de ezen az arcon az csak kedves mosolygásnak tűnt.
- Akkor minden rendben, barátok vagyunk, ugye? – Nyújtotta a kezét, amit a másik kitörni készülő nevetésével küszködve elfogadott.
- Minden probléma abszolút eltűnik. További szép napot – pillantott az órájára – nekem most mennem kell!
Azzal beugrott egy falikárpit mögé, ami mögött titkos folyosó nyílt. Épp abban a pillanatban, mikor elkezdett visszaváltozni. A világosbarna haj és a borostyán szem feketévé vált. A sápadt bőr is pár árnyalatot sötétedett, a hegek eltűntek és az átalakulás végén már Sirius állt kedvese helyén. Alig fejeződött be a metamorfózis, a folyosót lezáró drapéria elhúzódott, s a hirtelen fényben Lilyt pillantotta meg.
- Á, Evans! Ezek szerint vége a klubnak? Hol hagytad az én kis prefimet?
- Tudom, hogy te voltál bent, úgyhogy ne add az értetlent. Eléggé ismerem Remust ahhoz, hogy tudjam mennyire különbözik tőled. Mit akartál ezzel elérni?
- Olyan okosnak hiszed magad ugye? Hát majd meglátjátok, amikor nem látjátok – ezzel a titokzatos mondattal az ismét saját arcvonásait viselő Black gyerek otthagyta az értelmetlenül tátogó lányt és visszament a toronyba.