Sirius zavartan pislogott, mert semmi mást nem tudott csinálni, ugyanis keze-lába nem mozgott, és a száját se tudta kinyitni.
De eszméleténél volt, visszajött, megcsinálta!
Megpróbálta a torka köszörülésével felhívni magára a figyelmet, s a furcsa hangra Remus ijedten kapta fel a fejét. Mikor a tekintete találkozott a feketével hatalmas sikítás hagyta el az ajkait.
A doktornő rémülten sietett be.
- Mi történt?
- Fel… fel… fel… - dadogott a fiú – hol a tükör? Hol van az átkozott ikertükör? Ágas! James!
- Mi az? Ki az?
- Én vagyok, felébredt, magához tért, gyertek!
- Nyugalom – mosolygott a javasasszony – Jó reggelt, Mr. Black! Most még nem tud mozogni, mert az izmai meg vannak merevedve, de hozok rá egy bájitalt.
Amint a doktornő eltűnt a gyógyszeres szekrény ajtaja mögött, őrült zsivajjal robbant be az ajtón James, Peter és Frank. Minden jel szerint az ágyból ugrottak ki, és nem kis távot futottak le rekordidő alatt, tehát úgy ziháltak, hogy alig kaptak levegőt. Persze ez nem gátolta meg a kócos, jelenleg szemüveg nélküli fiút, hogy rémülten pislogó legjobb barátja nyakába vesse magát.
- Tapi! Édes Merlin, hát visszatértél!
- Mr. Potter, megértem, hogy örül, de nem sokat segít azzal, hogy összelapítja szegényt. Még nem tud beszélni, de ezen hamar változatunk – nyomott Remus kezébe egy fiolát az asszony – fogja meg, míg szétfeszítem az állkapcsát.
Sirius szeme ijedten megvillant.
- Igen, jól sejti. Ez most fájni fog, de viselje férfiasan.
Egy pálcaintésnyi idő múlva a fekete hajú szája kipattant egy igen magas frekvenciájú sikítás kíséretében, és egy üvegcsényi meghatározhatatlan színű folyadék utat talált a hangot kiadó torokba. Sirius hörgött és köhögött, de végül lenyelte.
- Most már csak ki kell várnunk, hogy hasson.
Pár perc csöndes várakozás következett, majd a lábadozó lassan összezárta eddig szétfeszített állkapcsát.
- Sziasztok – köszöntötte a körülötte állókat, akiken megkönnyebbült kuncogás futott végig.
- Azt hittem, hogy sose fogom többet hallani a hangodat – suttogta a testileg, lelkileg kimerült Remus.
- Bocs, hogy megijesztettelek, nem állt szándékomban.
- Megmondtam én, hogy ebcsont beforr – borzolta össze az amúgy is elég kócos haját James.
- Ágas, én értékelem, hogy ennyire aggódtatok értem, de ha még egyszer a hajamhoz nyúlsz, megharaplak!
- Úgy látom, jól van.
- Abszolút doktornő drága, akkor el is mehetek ugye? – Kérdezte Sirius tekintetét le se véve kedveséről.
- Megőrült? Egy hétnyi kóma után, már menne is?
- Mivel már ébren vagyok, szerintem nincs értelme tovább is itt maradnom – vetette be mindig is nagy sikert elérő kiskutya szemeit.
- Saját felelősségére.
- Természetesen, abszolúte nem lesz baj.
Boldogan lelökte magáról a takarót és fel akart pattanni, de megszédült.
- Óvatosan! Nem kell sietni sehova.
- Dehogynem, hol vannak a ruháim?
- Kicsit véresek, de itt - nyújtotta őket át a javasasszony – elhúzom a paravánt, Mr. Lupin segít átöltözni.
- Egyedül is menni fog, mint mondtam teljesen jól vagyok!
Sirius büszkeségét nagyon sértette, hogy eddig ki kellett őt szolgálni. Egész életében magáról gondoskodott, mert a szüleit túlzottan lefoglalta, hogy a testvérét ajnározzák.
Mikor pedig nem a kis Regulusszal foglalkoztak a saját hatalmukat építgették, az idősebbik gyerekkel csak akkor törődtek, ha le akarták szidni.
- Kész vagyok – jelentette ki az immár felöltözött fekete hajú és elhagyták a második hálótermükként szolgáló Gyengélkedőt.
- S mit hagytam ki? Történt valami említésre méltó, míg ki voltam ütve? – Kérdezte párjától, mikor már a folyosó kövét taposták.
- Őket kérdezd, mert én végig veled voltam.
- Csak órákra mentél el? Ez kedves.
- Nem, én tényleg nem keltem fel az ágyad mellől.
Sirius döbbenten megtorpant.
- Komoly?
- Ezzel nem viccelnék. Megbeszéltem a professzorral, hogy nem kell bejárnom miattad. Lily hozta el a leckét én meg… fulladoztam az önutálatban.
Remus elharapta a mondat végét, és inkább csak megszorította kedves kezét, hiszen egyikük sem volt a szavak embere.
- Azért mi is aggódtunk érted, és amikor csak lehetett veled voltunk, és az egész évfolyam azt várta, hogy felébredj – sietett leszögezni James – arról nem is beszélve, hogy bosszúhadjáratot terveztünk Silver ellen, de mielőtt bármit tettünk volna furcsa dolog jelent meg az arcán.
- Hát igen, kellemetlen lehet egész nap Gyilkos felirattal járkálni – mosolyodott el a sápadt fiú.
- Nem is mondtam, hogy mi van rajta!
- Igen? Ez furcsa – mondta Remus, majd bemászott a klubhelyiségbe.
- Ez most azt jelenti? Te… oh, a prefektus uraság is képes szabályokat szegni?
- Néha, de ne keltsük fel az egész tornyot. Bejött egyik nap és meg akart győzni, hogy mivel neked úgyis véged lépjek tovább. Mikor mondtam, hogy nem haltál még meg nagyon csalódott volt és elmondta, hogy ő veretett meg. Nem hagyhattam, hogy megússza, de kicsit rafináltabban intéztem el, mint ti.
- Zseniális, ez nem csak simán jó, ez állati briliáns ötlet – álmélkodott Sirius mikor végre felértek a szobájukba. Gyere ide, te kis lángész – húzta magához a pólójánál fogva, és végre újra birtokba vette az ajkait.
Az boldogan belemosolygott a csókba és csak intett egy további jó éjszakát a többieknek, majd el sem válva egymástól dőltek le az ágyra, ami régóta hiányolta gazdáját. A függöny is hamar összehúzódott, teljes sötétségbe borítva őket.
- Hallottalak, tudod? – Suttogta Sirius, mikor levegőből kifogyva elváltak.
- Mit mondtam?
- Hogy minden a te hibát, ez pedig nem így van. Nem hagyhattam, hogy ezt gondold.
- Kérlek, ne beszéljünk most erről, sőt semmiről. Csak maradjunk így.
- Jobb ötletem van – támadta le a nyakát, mosolyt csalva kedvese arcára.
- Mielőtt bármilyen ötleted lenne, hangszigetelj azonnali hatállyal! – hallatszott kintről James hangja.
- Jó éjt, Ágas – szólt ki a függönyön Remus, majd elvégezte a szükséges bűbájt. – Biztos elég jól vagy?
- Ehhez mindig.
- Jó, hogy visszatértél – sóhajtotta a sápadt fiú, majd fejét hátravetve átadta magát neki.
Sirius csókjai pedig lassan lecsúsztak a nyakáról, majd mikor a zavaró ruhanyakba ütköztek türelmetlenül toporogtak egy helyben, míg az ügyes ujjak lehámozták az akadályozó anyagot.
Így már szabadon fedezhették fel a másik sebhelyekkel borított bőrét, édesen kínozva minden egyes érintéssel. Remus teste azonnal reagált, hisz oly régen nem volt módjuk szeretni egymást. Kezével a fekete tincsek közé túrt, élvezettel tekergetve őket az ujjai körül.
Nem fojtotta el a torkát elhagyni készülő nyögéseket, mikor azok a bűnös csókok még lejjebb értek a testén, a fennmaradó ruháktól is megszabadítva őt. Megmarkolta a kezében lévő hajat és elmosolyodott. Az élet ismét a régi, minden visszatért a normális kerékvágásba.
Pár pillanattal később pedig agyát elöntötte a gyönyör bódító hulláma, és már semmi másra nem tudott gondolni csak a kényeztetésre.