Silver persze nem volt sokáig a gyengélkedőn, de a tanárok kérdésére kitérő választ adott. Azt mondta, hogy nem emlékszik semmire a támadóból.
Pár nappal a gyógyulása után, Sirius egy levelet talált a táskájában.
„Könnyű lehetett hárman egy ellen, de ilyen tökös gyerek maradsz akkor is, ha mi vagyunk túlerőben?”
- Mi az? – hajolt közel Remus és megpróbált beleolvasni a levélbe, de párja eltakarta.
- Semmi, csak a kis barátod próbál megijeszteni. Kis tetű, csak ugat, de nem harap!
- Még mindig itt tartasz?
- Csak ő, azt bizonygatja, hogy úgyis elvesz tőlem! – hazudta a Black srác.
- Ne aggódj, esélytelen vállalkozás. – mosolygott a sápadt fiú.
Persze Remus Lupin nem hiába volt évfolyamelső és prefektus, egyből rájött, hogy kedvese áll a Silver-ügy mögött, de jobbnak látta nem beleavatkozni. Az immáron felépült Hugrabuggos persze továbbra is kereste a társaságát, már csak azért is, hogy ezzel Siriust idegesíthesse.
Remus össze volt zavarodva. Imádta Siriust, mindennél jobban, de az tényleg utolsó mardekárosként viselkedett, mikor rátámadt Ethanre. Hátranézett barátjára, s látta, hogy az összeszűkült szemmel nézi kettőjüket. Hát jó, nagyon rossz fiú volt, megérdemel egy kis büntetést.
- Ideadnád a sárkánytrágyát? – kérdezte az eddig csak párja által ismert csábító hangján a mellette ülő Silvertől.
- Bármikor. – mosolygott az, abban a hitben, hogy ez az ő fantasztikus vonzerejének az eredménye.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy.
Reccs. Sirius letörte az épp átültetendő növény egyik ágát.
- Mr. Black, mégis mit csinál? Megcsonkított egy értékes misztifikuszt! – csattant a tanár hangja – Tíz pont a Griffendéltől!
- Elnézést – morogta a feldühödött fekete hajú, és James gyorsan kivette a kezéből az órai anyagot, nehogy még nagyobb kárt tegyen benne, ahogy kedvese és riválisa flörtölését nézi.
- Mégis mit csinál? Miért bátorítja ezt a tetvet?
A prefektusi asztalnál eközben Remus mindent bedobott, hogy idegesítse a párját.
- Te komolyan énekelsz? Ó, ezt nem is tudtam, milyen sokoldalú tehetség vagy.
Lily elégedetten figyelte a fiúk flörtjét, és boldogan gondolta, hogy barátja végre észhez tért, otthagyja Siriust a szerinte sokkal inkább hozzá passzoló Ethanért.
- Nem találkoznánk valamikor iskola után? – kérdezte éhesen Silver – Összeülhetnénk tanulni egy délután, utána esetleg megmutathatnám, miben vagyok még tehetség.
- Csábító ajánlat, de ma nem érek rá. De egyszer időt szakítunk rá, biztos vagyok benne, hogy mindkettőnk tudásvágyát kielégítené.
A sápadt fiú lassan megnyalta az ajkait, és ez volt Siriusnál az utolsó csepp. Felpattant ültéből és egy szó nélkül kicsörtetett az üvegházból, és Remus elégedetten dőlt hátra.

Csengetéskor úgy döntött, elég volt a kínzásból. Elindult, hogy megkeresse nyilván rettenetesen zaklatott párját.
Nem jutott messzire, mikor James és Peter beérte.
- Mégis mi volt ez, Holdsáp? Hiszen amúgy is majdnem megőrül a féltékenységtől, muszáj volt még bátorítani is azt a nyálas Silvert?
- Csak meg akartam büntetni, azért amit tettetek. Nagyon gerinctelen dolog volt hárman egy ellen rátámadni Ethanre.
- Te tudtad?
- Nem volt túlzottan nehéz dolog rájönni, nem vagyok teljesen hülye.
- Lehet, hogy nem értesz egyet vele, de megérthetnéd. Te is kiakadnál, ha valaki így nyomulna Tapira.
- A fél suli bele van esve, de engem nem zavar. Ő is tudhatná, hogy nem érdekel senki, mert őt szeretem.
- Most nem úgy viselkedtél!
- Csak egy kis kínzás, mert nagyon rossz volt.
- Nem játszhatsz vele így, ez borzalmasan szemét dolog!
- Lehet. Nem tudod, hogy hova ment?
- Fogalmam sincs, teljesen elborult az agya, hála neked.

Sirius nem is tudta, hogy merre megy, csak vitte a lába gépiesen egyik folyosóról a másikra. Ez a görény talán mégis eléri, hogy elvegye tőle azt, akit a legjobban szeret. Hiszen már teljesen az ujja köré csavarta, Holdsáp úgy nézett rá, mintha helyben meg akarná magát dugatni!
Pár keserű könnycseppet morzsolt szét a szemében. Nagyon régen sírt, talán még sohasem.
De azt nem bírná elviselni, ha Remus elhagyná. Mellette jobb embernek érezte magát, teljesnek, egésznek. Ő volt a kiegészítő fele, és ha elveszíti, bele fog halni.
Befordult egy sarkon és nem várt ismerősökbe botlott. Konkrétan egy komplett Hugrabuggos évfolyamba.
- Nicsak, nicsak, Sirius Black, teljesen egyedül! Ez ám a felelőtlenség. – vigyorgott Silver – Fordult a kocka.
- Ha engem most ki is vonsz a forgalomból, még nem kapod meg Holdsápot.
- Nekem a mai óra után már úgy tűnik, hogy kezd észhez térni. Persze, miután neked most annyi, gondolom ki lesz készülve, de hát ott leszek én, akinek a vállán kisírhatja magát.
- Úgyse mernél megölni.
- Hát én nem is fogom bemocskolni a kezemet veled. Fogjátok le! – intett két nagydarab társának, akik két oldalról megragadták Sirius kezét és a falhoz szorították.
- Remus előbb-utóbb rájön, hogy az élete kellemesebb nélküled, és akkor én ott leszek neki. Ne aggódj, vigyázok majd rá, és nagyobb becsben tartom, mint te teszed.
- Sose kapod meg!
- Verjétek agyon – mondta Silver egyszerűen és a többi fiú egyszerre támadt a lefogottra, aki az ötödik, koponyáját ért ütés után lassan elvesztette az eszméletét.

- Ágas, nézz már rá a térképre, hogy hol van!
A borostyán szemű kezdett aggódni, és furcsa érzése támadt.
- Még nincs kész, egyáltalán nem pontos.
- Akkor legalább, körülbelül
- Ha ragaszkodsz hozzá. Nincs messze, a másodikon.
- Odamegyek.
- Baj van?
- Rossz előérzet, valami történt!
- Jövök én is. Farki?
- Nem lóghatom el az órát, mert amúgy sem értem az anyagot és Gali is pikkel rám!
- Mindegy, ketten megyünk.
Futva tették meg a távot, s így pár perc múlva befordultak a keresett emeletre, ahol a Black fiú feküdt ájultan és véresen.
- Sirius! – sikított Remus és térdre esett eszméletlen szerelme mellett – Még lélegzik, de alig.
- Fel kell vinnünk a Gyengélkedőre!
- Előbb le kell állítani a vérzést, hogy ne veszítsen sokkal többet.
A barna hajú végighúzta a pálcáját Sirius fölött.
- Kitartás, minden rendben lesz! Most már mehetünk!
A súlytalanná változtatták és felvittél az orvosi szárnyba.
- Megbosszulom. Ígérem, hogy nem ússza meg.
- Elég az erőszakból, látod, hogy hova vezet!
- Te jóságos Merlin, mi történt? – kiáltott fel a doktornő, mikor beléptek az ajtón.
- Így találtunk rá.
- Van fogalmuk róla, hogy ki támadhatta meg?
- Egészen pontosan tudjuk. – morgott James – Silver.
- Előbb ellátom, utána megbeszéljük. Fektesse le az ágyra.
- Ugye túléli?
- Nagyon sok vért vesztett, és három helyen tört be a koponyája… megteszek mindent, de semmit sem ígérhetek. Mégis mit csinálnak maguk? Múltkor Mr. Silvert hozták hasonló állapotba, most Mr. Black szinte darabokban…
- Van egy kis ellentét közöttük. – válaszolt Remus remegő hangon, kedvese kezét fogva.
- Azt veszem észre, de ezt diplomatikus módon nem tudják rendezni?
Némán figyelték, ahogy a javasasszony dolgozik. Folyamatosan magában beszélve, pálcáját mozgatva az ájult fölött.
- Ennél többet most nem tehetek. – mondta végül – Kómában van, és nagyon szerencsés, hogy egyáltalán él.
- De felébred?
- Ezt most nem tudom megmondani. Reménykedjünk benne, de nem akarok felelőtlenül ígérgetni. Lehet, hogy két hét, vagy két év múlva, de az is lehet, hogy soha.
- Édes Merlinem! – zokogott fel Remus és leroskadt a földre, kedvese ágya mellé.