Az első napok eseménytelenül teltek, szép lassan mindenki napirendre tért a két fiú kapcsolata fölött.
Azzal, hogy ők felvállalták magukat lavina indult az iskolában és egyre több meleg pár bújt elő.
– Nem is gondoltam volna, hogy ennyien vagyunk –csodálkozott Remus mikor SVK-ra menet elhaladtak két ölelkező fiú mellett.
– Lassan minden helyes pasiról kiderül, hogy barátja van –sóhajtott fel egy lány mellettük, s James nem bírta ki, hogy ne reagáljon.
– Én még itt vagyok, hé! – szólt oda neki.
– Bocsi, majdnem mindegyikről – mosolygott rá a hatodikos – Amúgy Cat vagyok.
– Mijáu – nyávogta el magát kutya létére Sirius.
– Szia, cica – mosolygott James – mit szólnál, ha találkoznánk ma este a csillagvizsgáló toronyban?
– Ott leszek – rebegtette szempilláit a hollóhátas lány, és boldogan a barátnői után ment.
James pedig elkönyvelhetett magának egy újabb hódítást.
– Nem mintha eddig problémáim lettek volna, de mióta lassan az összes fiúról kiderül, hogy nem érdeklődik a szebbik nem iránt, a csajoknak nem jut túl sok hetero srác. Így talán még Farkinak is összejöhet azzal a… hogy is hívják? – fordult a pufók fiú felé.
– Mary. Szerinted lenne nála esélyem? Segítesz? – lelkesült fel Peter.
– Naná. Fiúk, találkozunk órán! Gyere, keressük meg a hölgyet! – azzal otthagyták a párost, és elindultak rendbe tenni Pete szerelmi életét.
– Még van egészen pontosan tíz percünk csengetésig –lökte Remus gyengéden a falnak Sirius.
– Ne őrülj meg, Siri! Nem fogok a folyosó kellős közepén…
- Merlinre, Holdsáp! Miattunk derült ki, hogy a sulit nem kell télen fűteni, erre te szégyenlősködsz?
– Nem amiatt, de ez nekem túl indiszkrét környezet. Tudom, hogy te ahhoz szoktál a régebbi libáiddal, hogy Jamesszel mindenki előtt dicsekedtek velük, de ez most más. Most rólam van szó, nem egy szemfesték agyú pillarebegtető csajról.
– Jaj, nem könnyű veled – csóválta a fejét Sirius, majd felderült az arca.
– Miben mesterkedsz? – kérdezte Remus rosszat sejtve, majd mikor barátja megragadta a kezét és húzni kezdte végig a folyosón, félelme beigazolódni látszott.
A következő órájuk színteréül szolgáló osztály mellett félrelökte a falikárpitot és Remusszal együtt belépett a titkos folyosóra.
Mikor a szőnyeg visszaesett a helyére, a fiúkra teljes sötétség borult.
– Ez már elég diszkrét a számodra?
– Szörnyű vagy – sóhajtotta Remus, de megadta magát.

Csöngetés után pár perccel estek be a terembe.
– Black, Lupin, helyükre! Tíz pont a Griffendéltől! – mondta a tanár, oda sem nézve.
Sirius rákacsintott Jamesre, mikor leültek melléjük.
– Holdsáp – súgta a szemüveges fiú – ha rám hallgatsz, felhajtod a gallérodat – mutatott egy vörös foltra, ami a sápadt bőrön elég szembetűnő volt.
– Ne! – kapott oda Remus – Siri, én megmondtam, hogy ne csináld!
– Hupszi. Elfelejtettem – vigyorgott az. Barátja vetett még rá egy dühös pillantást, majd minden figyelmét a tanár felé fordította.
Egész nap nem állt szóba Siriusszal, pedig az mindent megpróbált, hogy megbékítse. Hatástalanul.
– Szerinted mit csináljak még? –fakadt ki végül Jamesnek este a hálóteremben. Remus a könyvtárba menekült kedvese elől, mert tudta, hogy oda nem jön utána.
– Kezdetben mondjuk tartsd féken a hormonjaidat, majd tartsd tiszteletben azt, hogy Holdsáp nem akar mindenki előtt smárolni, és végül ha megkér, hogy ne szívd ki a nyakát, ne tedd!
– De…
- Semmi de! Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, mert nagyon különböztök egymástól, de tudom, hogy szereted. Továbbá az is egészen biztos, hogy ő is hasonlóan érez, de csak zárt ajtók mögött, kettesben. Ennyi.
– Fene nehéz dolog ez a szerelem.
– Ezért nem leszek soha – jelentette ki James határozottan.
– Persze, akkor Evans?
– Hé! Én nem vagyok belé szerelmes, csak szeretem idegesíteni. Különben is, nem érek rá ilyen magasröptű érzelmekkel foglalkozni, randim lesz.
– Azzal a Hollóhátas tyúkkal?
– Vele. Mit vegyek fel?
– Nem mindegy? A csaj így is, úgy is oda van érted, teljesen függetlenül attól, hogy mi van rajtad.

Nyílt az ajtó, és Remus lépett a szobába.
– Én léptem fürdeni – James gyorsan felszívódott, hogy kettesben hagyja barátait.
– Beszélhetünk, Holdsáp? – szólította meg tőle szokatlanul csendesen Sirius.
– Ha képes vagy normálisan viselkedni.
– Ne haragudj – motyogta az orra alatt a fekete hajú fiú.
– Hogy mondtad? Nem hallottam kristálytisztán.
– Egy hatalmas tulok voltam, egy rémes, nimfomániás állat. Csak egy dologra tudtam gondolni és nem törődtem azzal, hogy ez neked hogy esik Mi az? Nem mondasz semmit?
– Ezt nem cáfolhatom – mosolygott Remus – de ezzel még nem végeztünk, fiatalúr. Fektessünk le pár alapszabályt.
– Ajaj. Én mást fektetnék le, ha nem baj…
– Rám figyelsz! Ha van körülöttünk valaki semmi csók, semmi piszkos utalás, és főleg nem beszélsz a magánéletünkről.
– Értem – sóhajtott Sirius.
– Még nem fejeztem be.
– Nem szóltam.
– Nem vonod el a figyelmemet órán, nincs szünetekben entyem-pentyem, és soha semmilyen körülmények között nem hagyhatsz rajtam nyomott ott, ahol mások is láthatják!
– Akkor mit szabad? – a Black fiú arca olyan volt, mintha megtudta volna, hogy elmarad a karácsony.
– Ha magunk vagyunk, csak mi ketten, akkor kárpótollak mindenért.
– Még hétköznap este is? – derült fel Sirius arca egy csapásra.
– Ha aznap jófiú voltál és betartottad a szabályokat, akkor nem marad el a jutalom.
– Igazán? – kérdezte a fekete hajú fiú egy ragadozó tekintetével.
– Hangszigetelt és szorosan összehúzott függönyök mögött. Áll az alku?
Siriusnak már a nyelvén volt valami, amit vissza is nyelt rögtön, és szó nélkül megfogta a felé nyújtott kezet.
– Látod? Nem is volt olyan nehéz – mosolyodott el Remus, mikor látta, hogy párja átment a vizsgán – De ez a szabály csak akkor él, ha nem vagyunk egyedül, s mivel most nincs itt senki…
Nem is kellett több a fekete hajúnak, már magához is rántotta kedvesét egy szigorúan diszkrét csókra.
– Azért a kezed megfoghatom mások előtt is? – Sirius olyan esdeklő kiskutya szemekkel nézett, hogy párja elnevette magát.
– Persze, te buta! Nem szégyellem, hogy együtt vagyunk, csak senkinek sincs köze hozzá.
James kijött a fürdőből.
– Zavarok? – nézett a még mindig összesimuló párosra.
– Nem. Lemegyünk? – kérdezte párját Remus – Hagyjuk készülődni az esedékesre.
Mivel nem tudták megjegyezni James állandóan váltakozó barátnőit, elnevezték mindet esedékesnek.
–Csak egy kérdés. Te hogy nem kevered össze a neveket?
– Egyszerű. Mindegyik tündérke.
– Romantikus – csóválta a fejét Remus, majd magára hagyták barátjukat az egójával.

Lent Sirius elterpeszkedett a kedvenc kanapéján.
– Látom kényelembe helyezted magad. És én hova üljek?
– Az ölem megfelel? Vagy ez is szabályokba ütközik? Jó fiú leszek, ígérem!
A sápadt fiú persze megadta magát és kedveséhez bújt.
– Hé, Frankie! – szólította meg a fekete hajú srác a mellettük olvasó évfolyamtársukat.
– Igen?
– Becserkészted már a McKenzy lányt?
– Rajta vagyok az ügyön – felelte Frank kitérően.
– Miért olvasol, mikor ott a csaj?
– Talán, mert érdekel a könyvem?
– Jó ég – forgatta a szemét Sirius – elintézem, de jössz nekem eggyel! Bocs, cica.
– Ne, nem kell! – tiltakozott Frank, de Remus felkelt és a segítőkész Black fiú határozottan a lányokhoz lépett.
Ahogy az sejthető volt, Lily azonnal támadásba lendült.
– Kotródj, blöki!
– Higgadj le Evans, nem hozzád jöttem, hanem a barátnődhöz – nézett Alicera.
– Ő sem kíváncsi rád, hidd el.
– Befogod végre, vagy lehívjam Ágast, hogy betapassza a szádat?
– Lily, hagyd beszélni –kérte Alice, így a vörös hajú nem szólt többet, csak csendes haraggal nézte mindkettőjüket.
– Köszönöm. Arról volna szó, hogy Frank barátom amott – mutatott maga mögé – érdeklődik irántad roppant erőteljesen, de szegény túl mulya ahhoz, hogy ezt a szemedbe mondja.
– Nem kérünk se belőled, se senkiből, akihez közöd van – csattant fel Lily.
– Megengednéd, hogy egyedül éljem az életem Lil? – vesztette el türelmét az amúgy mindig csendes lány.
– Ó, bocsánat! Nem szólok bele, de hidd el, hogy amihez Black vagy Potter hozzáér, abból katasztrófa lesz! – ezzel a végszóval felpattant ültéből és dühösen a lány toronyba csörtetett.
– Nők – sóhajtott Sirius – úgy örülök, hogy nincs velük több dolgom.